30/05/2026
Hogyan lehet a mesterséges intelligencia segítségével személyre szabott, formatív visszajelzést adni akár több száz hallgatónak? Mely területeken beszélhetünk tanulóként és oktatóként a „ ” jelenségéről, vagyis arról, hogy bizonyos készségeink fokozatosan háttérbe szorulnak az MI használata során? És vajon hogyan válhat ez a folyamat „ ”, azaz új kompetenciák elsajátításának lehetőségévé? Lehet, hogy a mesterséges intelligenciáról legalább annyit kellene beszélnünk a tanítás és tanulás során, mint amennyit használjuk?
Ezek a kérdések álltak annak a különleges szemináriumnak a középpontjában, amelyet a héten a FernUniversität in HagenBudapesti Központjában került megrendezésre.
Igazán sokszínű csoport gyűlt össze. Részt vett diplomás hallgató, akik évek óta programozik és aktívan foglalkozik a mesterséges intelligencia alkalmazásával. Velünk volt egy osztrák felsőoktatásban dolgozó pedagógus, aki az AI oktatási felhasználásának gyakorlati szakértője. A csoportban helyet kapott egy huszonéves, másodéves hallgató is, akinek a különböző digitális alkalmazások használata szinte magától értetődő, ugyanakkor egy valamivel idősebb hallgató is, aki éppen azért választotta a szemináriumot, mert úgy érezte, a gyorsan változó digitális világban szeretne magabiztosabban eligazodni. Végül csatlakozott központunk vezetője is, aki mindössze tizenöt perccel a kezdés előtt kapta meg a részvételi engedélyt.
Külön öröm volt számunkra, hogy vendégünk volt Heike Karolyi, a FernUniversität karának oktatója. Heike részt vett az egyetem alkalmazásának fejlesztőcsapatában, így nemcsak felhasználói, hanem fejlesztői szemszögből is betekintést nyújtott a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazásának lehetőségeibe és korlátaiba. Olyan apró, mégis fontos részletekre hívta fel a figyelmünket, amelyekre a legtöbb felhasználó valószínűleg nem is gondolna.
A szeminárium egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a mesterséges intelligencia nem pusztán technológiai kérdés. Legalább ennyire pedagógiai, etikai és társadalmi kihívás is. Miközben az AI egyre hatékonyabban támogatja a tanulást, a szövegalkotást, az információfeldolgozást vagy akár a visszajelzésadás folyamatát, folyamatosan újra kell gondolnunk, mely emberi készségek maradnak nélkülözhetetlenek, és melyek alakulnak át. A kritikus gondolkodás, a forráskritika, a kérdezés művészete vagy az önálló problémamegoldás talán fontosabbá válik, mint valaha.
A komoly szakmai beszélgetések mellett természetesen a jó hangulat sem maradt el. A résztvevők vidám idegenvezetést kaptak , sok személyes figyelmet és ami talán a legfontosabb: lehetőséget arra, hogy különböző tapasztalatokkal és nézőpontokkal gazdagítsák egymást. Talán éppen ez az, amiben a mesterséges intelligencia egyelőre nem tudja helyettesíteni az emberi találkozásokat.
