14/03/2023
Megjelent kollégáink rendhagyó, négyszerzős cikke az ELPIS folyóiratban "A vita maximuma. Amikor a hatásosság fontosabb a racionalitásnál" címmel. Szerzőik, Bárdos Dániel, Csordás Hédi Virág, Danka István és Karakas Alexandra. A cikk egy filozófiai vitát elemez az úgynevezett törvényszéki vita keretrendszerrel.
Mit gondoltok, beleférnek ad hominem érvek egy filozófiai vitába?
A cikk az alábbi posztban megosztott linken olvasható!
[A VITA MINIMUMA]
Megszületett az első reakció az előző számunkban publikált vitaindítónkra. "A vita maximuma. Amikor a hatásosság fontosabb a racionalitásnál" című válaszcikket a BME négy munkatársa, Bárdos Dániel, Csordás Hédi Virág, Danka István és Karakas Alexandra jegyzi. A projektünkről itt lehet olvasni: https://sites.google.com/site/elpiszfolyoirat/kriterion/a-vita-minimuma
A szöveg néhány provokatívabb állítását kiemeljük:
1. "Az ad hominem érvek tehát nem önmagukban problematikusak, hanem a relevancia hiánya miatt: a vitapartner személyes karaktere, tettei, viselkedése egyszerűen nem releváns az érvelés szempontjából. Ez azonban nem igaz azokra az esetekre, amikor éppen a karakter, a tettek, a viselkedés a vita tétje. [...] Hasonlóképpen: ha az a vita tárgya, hogy egy könyv filozófiai könyvnek számít-e, vagy szerzője álfilozófiát művel, akkor nagyon is legitim a szerző éthoszáról vitatkozni, és ez semmiképp sem tekinthető pusztán a tudományos kérdések »átmoralizálásának«, mint Lovász írja. A tudományosság alapvető előfeltétele, hogy ne imposztorok műveljék azt. Ha ez morális kérdés, akkor a tudományosság eszméje szükségképpen »átmoralizált«."
2. „Végső soron ahelyett, de legalábbis amellett, hogy egy rossz analitikus-kontinentális vitának tekintenénk kettejük szóváltását, célszerű egy legalább részben jó törvényszéki típusú vitaként (is) értelmeznünk a konfliktust, amely során a felek – jórészt tudománypolitikai motiváltságú rivalizációból kiindulva – hangoztatnak kölcsönös inkompetenciavádakat egymással szemben, folyamatosan egymás személyének diszkvalifikálására törekedve.”
3. „Felmerülhet persze a kérdés, hogy a Magyar Filozófiai Szemle – vagy a magyar tudományosság bármilyen fóruma – megfelelő terep-e a kompetenciaviták (vagy általában véve: törvényszéki típusú viták) lefolytatására, azonban e kérdés maga után vonja azt a további kérdést, hogy amennyiben nem, milyen terepen kellene vagy lehetne ilyen vitákat folytatni, hiszen nyilván nem lehet megoldás a téma tabusítása.”
4. „[Lovász] beéri azzal, hogy hangsúlyozza: más típusú filozófiát művel, mint Dombrovszki, azt állítva, hogy ez a különbség az oka annak, hogy utóbbi nem képes felismerni könyve értékeit. Ez az érv azonban csak akkor alkalmas az imposztorvád visszautasítására, ha vagy azt feltételezzük, hogy aki kontinentális filozófus, az már rögtön »minőségi« kontinentális filozófus is, vagy azt, hogy a kontinentális filozófusokra nem alkalmazhatók minősítő sztenderdek.”
VÁRJUK A TOVÁBBI HOZZÁSZÓLÁSOKAT.
