A Debreceni Egyetem egyik legrégebbi – megalapításától kezdve működő – intézete a Földrajzi Intézet volt, mely tanszékünk jogelődje. Dr. Milleker Rezső, egyetemünk első Földrajzi Intézetének 1914-től 1945-ig volt vezető professzora, emberföldrajzosnak tartotta magát, s döntően a társadalomföldrajz témakörébe illeszkedő kutatásokkal foglalkozott. Politikatörténeti tanulmányokat írt, település- és n
épességföldrajzi vizsgálatot tett közé a Székelyföldről, de érdeklődéssel fordult más népek, kisebbségek problémái felé is. Fontos személyisége volt a magyar geopolitikai szakmai közéletnek. Dr. Márton Béla, aki szintén a kezdetektől 1954-ig vett részt a tanszék munkájában, legjelentősebb tanulmányaiban az északkelet-magyarországi és partiumi területek gazdaságával, döntő mértékben az agrárgazdasággal és faluföldrajzi vizsgálatokkal foglalkozott (Szilágyság, Nyírség, Hajdúság). Dr. Mendöl Tibor 1927-1940-ig, a budapesti egyetemre történő professzori kinevezéséig tevékenykedett Debrecenben, a településföldrajz európai hírű tudósa. Alföldi származása, a táj, a települések beható ismerete alapján elsődlegesen az Alföld településeit, településfejlesztését vizsgálata (Szarvas, Debrecen, alföldi városok). Dr. Kádár László professzor intézetvezetése alatt, 1952-től működik két földrajzi tanszék az egyetemen. Tanszékünk elődjének a Leíró Földrajzi Tanszék tekinthető, amelynek vezetője Dr. Enyedi György akadémikus lett, aki akkor az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese is volt. Az oktatás tartalmát nevében is kifejezendő, tanszékünk 1962-ben felvette a Gazdaságföldrajzi Tanszék nevet. Enyedi akadémikus tevékenysége alatt önálló arculatú, a gazdaságföldrajzi stúdiumokat autentikusan oktató és a diszciplínát eredményesen kutató munkatársi gárdát szervezett (legnevesebb személyiségei: Dr. Papp Antal, Dr. Balogh Béla András, Eke Pál és Dr. Korompai Gábor). A több nyelvet beszélő, a nemzetközi földrajzi szervezetekben vezető tisztségeket betöltő, külföldi egyetemeken is előadásokat tartó tanszékvezető több kutatási irány kialakítását is ösztönözte. Elindította a nagyüzemivé átszervezett magyar mezőgazdaság üzemformáinak, gazdasági teljesítményének, területi különbségeinek vizsgálatát, összehasonlító kutatásokat szorgalmazott a szomszédos országok hasonló folyamataival. Központi kérdésnek tekintette a mezőgazdaság hatását a falusi térségekre, s az ott élők életkörülményeire gyakorolt hatását. Érdeklődési köre, s a tanszéki kutatások is természetesen kiterjedtek a nagyvárosi, világvárosi agglomerációkra, a világgazdaság érrendszerét, áramlási folyosóit jelentő közlekedésre is. A Dr. Pinczés Zoltán vezette tanszék közös igazgatás alatt állt az 1974-től az általa megszervezett Regionális Földrajzi Csoporttal, amely rövidesen a tanszék új elnevezésében is kifejezésre jutott, így a hetvenes évek közepétől tanszékünk neve Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszék lett. A társadalomföldrajz oktatása és kutatatása ismét önálló tanszéki keretben 1990-től nyert polgárjogot. A Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszék kettévált, a humánföldrajzi részleg akkor még csak összesen négy oktatóval, Dr. Süli-Zakar István vezetésével Társadalomföldrajzi Tanszék néven szerveződött újjá. A tanszék, oktatási-kutatási célkitűzéseit a nevében még jobban kifejezendő, 1996-tól a Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék nevet vette fel. A Földrajzi Intézet tanszékei által 1995-ben beindított Földtudományok Doktori Iskola képzésén belül a Társadalomföldrajzi-Területfejlesztési programmal vesz részt. A tanszék a Nagyváradi Egyetemmel közösen alapította meg az Európai Unió Jean Monnet Alapítványa által támogatott, az akkor Közép-Európában egyedülálló euroregionális kutatóintézetet, Institute for Euroregional Studies (IERS) néven.
2010 júliusától Dr. habil Kozma Gábor egyetemi docens vette át a tanszék vezetését.
