01/06/2026
Hőseink emlékezete
emléktábla-avatás Gödöllőn
Egy évtizedekkel ezelőtti kezdeményezés teljesült be a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen (MATE) május 28-án. A Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékén felavatták a szolgálatteljesítés közben elhunyt erdészeti és vadászati alkalmazottak tiszteletére állított emléktáblát, amely létesítését az egyetem és magánszemélyek mellett a vadászati érdekképviseletek is támogatták. Az esemény egy szakmai naphoz is apropót teremtett, lévén több évfordulót ünnepelhetünk idén.
Az egybegyűlteket elsőként prof. dr. Gyuricza Csaba, a MATE rektora köszöntötte. Mint elmondta, bár a „hősi halál” kifejezésről általában a katonák hőstetteire asszociálnak, nem a hadszíntér a lényeg, hanem a kötelesség feltétlen teljesítése, aminek akár az életét is alárendeli, aki szolgál. Ha pedig így tesz, megérdemli a méltó emléket. Beszédében kiemelte azt is: amikor a vadbiológiai kutatások elindultak pontosan fél évszázaddal ezelőtt – ez az egyik évforduló –, és ezzel markáns tudományos hátteret biztosítottak a vadgazdálkodásnak, az paradigmaváltást jelentett. Az idén 30 éves Vtv. szintén mérföldkő, lévén egyértelműsítette a vad védelmének jelentőségét. Ehhez kapcsolódóan emelte ki: az erdészeti és vadgazdálkodási szakemberek a törvény élő megtestesítői, akik előtt pedig az emléktábla tiszteleg, nem mások, mint a törvény mártírjai. A harmadik évforduló az idén 5. születésnapját ünneplő MATE, illetve az Intézet: bár rövidnek tűnhet az intézmény új struktúrában eltelt időszaka, mégis rengeteg eredmény könyvelhető el már most.
Az előadások sorát Pólik Sándor, a táblaállítás ötletgazdája, a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetségének elnökségi tagja (és az egyetem végzős levelező vadgazda mérnök mesterszakos hallgatója) nyitotta. A vadászattörténet szerelmeseként számos történettel találkozott, amelyek erdészek és vadőrök elleni – sok esetben bestiális – támadásokról számoltak be. 1940-ben másik legendás vadász szakírónk, a Sólyom írói álnéven publikáló Láng Rudolf „Névtelen hősök” címmel tett közzé felhívást az Erdészeti Lapokban: közadakozásból kívánt emlékművet állítani a vértanúhalált halt erdészeti és vadászati alkalmazottaknak. Az Országos Erdészeti Egyesületet kérte fel a kezdeményezés gazdájának. Az elképzelések szerint a Gödöllői Koronauradalom területén állították volna fel az emlékművet – és ez most gyakorlatilag meg is valósult. Annak idején nem egész két év alatt mintegy 120 szervezet és körülbelül 1500 magánszemély 5000 pengő körüli összeget gyűjtött össze, ám az emlékmű felállítása előbb csúszott, majd – az összegyűjtött pénzzel együtt – elsodorta a II. világháború. Pólik Sándor 2021-ben döntött úgy: legalább egy emléktáblával tartozunk a hősöknek. Több szervezet – eredménytelen – megkeresése után, tavaly augusztusban vetette fel elképzeléseit Heltai Miklósnak, aki azonnal felkarolta az ötletet. A közadakozás meghirdetését követően kilenc hónappal – vagy ha úgy tetszik, hatvanhat évvel –ha szerényebb formában is, de végre áll az emlékmű.
Prof. dr. Csányi Sándor, a Tanszék vezetője „a Vadbiológia 50 éve Gödöllőn” című előadásában úgy fogalmazott: a vadbiológiai kutatás valamilyen formában már a II. világháború előtt megjelentek, és búvópatakként fel-felbukkantak az évek során. Bemutatta a hallgatóságnak, milyen őt is vezetett a ’60-as évek végén létrehozott Telki Állami Erdő- és Vadgazdaság Vadbiológiai Kutatóállomástól a mai Tanszékig. Az évek során számos szervezeti átalakításon és átnevezésen esett át „a vadbiológia”, a lényeg azonban változatlan maradt. A szakmai műhely számos eredményt ért el, külföldön is ismert, elismert, és mára – az önálló szervezeti egységként működő Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) révén – sarokköve a vadgazdálkodás adatinfrastruktúrájának és az ágazati tervezésnek, emellett a vadgazdálkodási szakemberképzés kiemelt intézménye.
Kovács Ferenc, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium Vadgazdálkodási Főosztályának vezetője az 1996-ban elfogadott Vtv. történetét ismertette évtizedes bontásban. Felidézve a sarokpontokat – így például a vadászterületek nagyságát, a vadászati jog föltulajdonhoz kötését vagy éppen az OVA létrehozását – kitért a hangsúlyosabb módosításokra is egészen a közelmúltig, kiemelve az ifjúsági vadászat lehetőségének megteremtését és a belterületen megjelenő vad problémakörének kezelését. Megjegyezte: a Vtv. jogtechnikailag elavultnak tekinthető, a rengeteg módosítás miatt helyenként túlszabályozott, a szerkezete sem nevezhető jól átláthatónak, így lassan megfontolandó lehet egy új törvény elfogadása.
A záró előadásban prof. dr. Heltai Miklós az Intézet elmúlt 5 évének fejlesztéseit, eredményeit mutatta be. A 46 fős szakmai kollektívával működő egyetemi szervezeti egység elsődleges feladata az ökológiai, természeti folyamatokat értő szakember képzése. Az ország több pontján – sőt a határon túl, csíkszeredai központtal – folyó oktatás komoly szervezettséget követel meg, és csak adminisztrációs feladatok zömét ellátó kollégák segítségével oldható meg, hogy az így is túlterhelt oktatók a tanításra és a kutatásokra összpontosíthassanak. Az eredmény azonban nem marad el: a körülbelül 600 millió forintos költségvetéssel működő Intézet mintegy egymilliárd forint forrást nyert el az elmúlt években, és ebből csak 12 milliót nem használt fel, tehát a hatékonyság kiemelkedő.
https://vadgazdalkodas.uni-mate.hu/hir/-/content-viewer/eml%C3%A9kt%C3%A1bl%C3%A1t-avattak-%C3%A9s-h%C3%A1rmas-jubileumot-%C3%BCnnepeltek-a-mate-g%C3%B6d%C3%B6ll%C5%91i-campus%C3%A1n/20123
