Az atmoszféra földrajza első előadásait Schilling Gábor, Kogutowitz Károly és Hille Alfréd tartották. Az Éghajlattani Tanszék ebből a Földrajzi Intézetből vált ki, s önállósodott 1952-ben. Megalapítója és akkori vezetője, Wagner Richard professzor volt, aki több mint 2 évtizeden keresztül vezette a tanszék makro- és mikroklíma kutatásait. Ebben az időszakban, 1959-ben jelent meg az Acta Climatolog
ica első kötete, amely a tanszék nemzetközileg ismert folyóirata ma is.
1974-től Péczely György professzor tanszékvezetése idején a tanszéki kutatások fő iránya a szinoptikus klimatológia lett, s ekkor szinoptikus meteorológia kurzusok is voltak a tanszéken. Szegedi működése alatt jelent meg két alapvető klimatológiai tankönyve. Koppány György professzor vezetése során új kutatási irányokként jelentkeztek a történeti klimatológia, a sztratoszférikus ózon tanulmányozása, valamint az aszályelőrejelzési vizsgálatok. Ezek a témakörök speciális kollégiumok formájában jelentek meg az oktatásban. júliusában Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékké alakult, s Keveiné Bárány Ilona tanszékvezetésével a hagyományos klimatológiai profil kibővült új oktatási és kutatási területtel, a tájföldrajzi oktatással, illetve kutatással. A tanszéket 2007. januárja óta vezető Unger János nevéhez köthető a szegedi városklíma kutatások elindítása. A tanszék jelenlegi szerteágazó kutatási profilját a következő területek alkotják: tájökológia, légszennyezéssel kapcsolatos vizsgálatok, városklimatológia és humán bioklimatológia.
