29/05/2026
🏴Életének 93. évében meghalt Reményi Károly Széchenyi-díjas gépész- és villamosmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A BME professzoraként meghatározó alakja volt a hazai energetikai kutatásnak és oktatásnak – írja az mta.hu.
Reményi Károly Pestszenterzsébeten született 1934-ben. A Fáy András Gimnáziumban érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1957-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. A Csepeli Erőműnél kapott mérnöki állást, majd az Erőmű Trösztnél (ma: Magyar Villamos Művek Zrt.) dolgozott. 1962-ben villamosmérnöki diplomát is szerzett. 1970-ben a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet (VEIKI) tudományos igazgatóhelyettesévé nevezték ki.
1967-ben védte meg a kandidátusi, 1974-ben az akadémiai doktori értekezését. Az MTA Energetikai, illetve az Áramlás- és Hőtechnikai Bizottságának lett tagja. 1987-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává.
1990-ben egyetemi tanár lett a GPK Energetika Tanszékén (ma: Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék), 1992-ben kutatóprofesszori megbízást kapott. Jelentős szerepe volt a BME GPK és a VIK által közösen gondozott energetikai mérnök szak megalapításában, az első két kiadott diplomát a védés elnökeként ő írta alá. A BME Pattantyús-Ábrahám Géza Gépészeti Tudományok Doktori Iskola alapító tagja, a nevét is ő javasolta.
Reményi Károly kutatási területe az energetika és a gyenge minőségű szenek tüzeléstechnikája. Nevéhez fűződik a hibrid-fluidizációs tüzelési rendszer kidolgozása, és fontos szerepe volt több hazai hőerőmű (Ajkai Hőerőmű, Oroszlányi Erőmű, Dunamenti Erőmű) üzembehelyezési problémáinak megoldásában. A rendszer hozzájárult a kutatás-fejlesztés hatékonyságának növeléséhez. A klímaváltozás energetikai aspektusaival is foglalkozott, tudományos munkássága több száz publikációt és számos szabadalmat eredményezett.
Rektori Hivatal, Kommunikációs Igazgatóság
Fotó: MTA
