25/06/2020
Sallai Jenő, intézményünk hallgatója kapta az év szakkolégistája díjat.
Gratulálunk!
Kedves barátaink! Tegnap, ennek a rendhagyó tanévnek a végén szűk körű online évzárót tartottunk, ezért sokak nem tudtak velünk lenni, akiket szerettünk volna meghívni - ezért osztjuk meg veletek az intézményvezetői köszöntőt:
Kedves Szakkollégistánk, Kedves Középiskolás Diákunk, Kedves Oktatónk, Kedves Mentorunk, Kedves Támogatónk, Kedves Munkatársam, Kedves Barátunk!
Mára, 2020. június 24-ére terveztük a szakkollégiumi évzárót, amikor még előző félévben összeraktuk a félév rendjét, s úgy terveztük, hogy két nap múlva a középiskolás diákjaink szállják meg a kollégium épületét egy nyári tábor erejéig.
Most tehát a hálaadó szentmisén gondolnánk Rád, s ezt követően talán együtt ünnepelnénk a szakkollégium udvarán, ahogy tesszük ezt évről évre.
Most ez a felületet ragadjuk meg ahhoz, hogy hálát adjunk mindazokért, akikkel karöltve elértük, hogy ez a félév – minden körülmény ellenére- nem csupán a túlélésről, hanem az eredményekről, az élményekről és a közösségről szólt.
Először is minden hallgató nevében mondok köszönetet mindenkinek, aki a válság idején valamilyen formában a szakkollégisták segítségére volt: aki a diákokkal folyamatosan tartotta a kapcsolatot, aki laptopot adott kölcsön a hallgatóknak, aki adománnyal járult hozzá ahhoz, hogy minél kevesebb fiatal morzsolódjon le a járvány következtében. Most külön hálával tartozunk a fenntartónknak, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának, szerzeteseknek és civil munkatársaknak, akik szívükön viselték a roma szakkollégisták sorsát, s mindent megtettek, hogy az adománygyűjtés híre minél többekhez eljusson, valamint a „jezsuiták barátainak”, akik közül többen százezrekkel járultak hozzá a szorult helyzetbe került hallgatók körülményeinek javításához.
A hálánk továbbá szól a szakkollégisták aktív munkájáért, az előállt helyzetre való gyors reagálásukért, a helytállásukért és kitartásukért, az egymásra való odafigyelésükért. Bár sokaknak kijár az elismerés, nem tudtuk nem észrevenni, hogy milyen proaktívan, diáktársait és a teljes közösséget előtérbe helyező, érett módon vitte előre a szakkollégium ügyeit diákbizottsági elnökünk, Sallai Jenő. Az intézményben hagyománnyá vált „Év szakkollégistája” kitüntetést hivatalosan csak nagyon indokolt esetben adhatjuk diákbizottsági tagnak, de idén azt éreztük, hogy ez a nagyon indokolt eset állt elő. Ezúton szeretném megköszönni Jencinek minden munkatárs és szakkollégista nevében azt a példaértékű munkát, amit a szakkollégiumért végzett – s reményeink szerint végez még a továbbiakban is.
A szakkollégiumban évek óta odaítéljük a Szakkollégiumért díjat is, amelyet idén úgy adunk át, hogy azzal kilenc tanév eddigi anyagai, szakmai és emberi támogatását köszönjük meg. Fixl Renátát, a Hanns Seidel Alapítvány „arcát” a minden diákunk személyesen ismeri, sokukat személyre szabottan támogatja, hívja őket saját rendezvényeikre, s mi magunk is mindig láthatjuk mosolygós arcát a programjainkon. Renáta számunkra „a csapat” része. Úgy döntöttük, nagyrabecsülésünk és hálánk jeleként idén Neki adományozzuk a „Szakkollégiumért” díjat.
A helyzet miatt a díjat fizikailag Renáta és Jenci is az évnyitónkon vehetik majd át, de a ma esti, zártkörű online évzárónkon egy karantén-tapssal gratulálunk nekik.
Végzettjeink rendhagyó módon szintén az évnyitón kapják majd meg a JRSZ-es diplomájukat, a sikeres diplomaszerzéshez viszont nekik is szeretnénk ezúton is gratulálni.
Cseke Tomi, Horváth Barbi, Komlósi Robi, Oláh Attila, Orsós Tomi, Zsigmond Kitti – öröm volt veletek együtt építeni ezt a közösséget. Reméljük, a JRSZ-ben eltöltött éveitekre boldogan néztek majd vissza, s hogy az itt szerzett ismereteket, barátságokat, szerelmet végig megőrzitek majd. Isten áldjon Benneteket!
