26/05/2026
A Nagyfeszültségű Laboratórium első 90 évében számos kiemelkedő egyetemi szakember járult hozzá a laboratórium fejlődéséhez, szakmai sikereihez és nemzetközi elismertségéhez. E különleges szakmai közösség legmeghatározóbb alakjai közül szeretnénk bemutatni néhányat különleges szemszögből, röviden ismertetve munkásságukat és a laboratórium történetében betöltött szerepüket. A sorozat második bemutatott személye egy újabb korszakos villamosipari, gazdasági és egyetemi vezető: Verebélÿ László.
Verebélÿ László (1883-1959)
gépészmérnök, villamosmérnök, egyetemi tanár a Műegyetemen,
az Elektrotechnika Tanszék (1929-től), majd a Villamos Művek (1931-től), és a Villamos Művek és Vasutak Tanszék vezetője (1937-1959), a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1937-től), a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke (1938-1941)
Ő szerezte az első villamosmérnöki diplomát Európában, legendás előadó, dékán, rektor, tanszékvezető, kiváló előadó, sok fontos szakkönyv szerzője. A Nagyfeszültségű Laboratóriumot 1936-ban hozta létre a Műegyetem új lágymányosi kampuszában, az egyetem Budafoki úti FE épületében.
Legendás előadásokat tartott az AudMax teremben, ahol a hölgy hallgatók az első két sorban ültek, majd két sor üresen maradt és feljebb ültek a technikusok. Hosszú levezetés közben a táblánál, hirtelen megáll, abbahagyja a bizonyítást, leteszi a krétát, elgondolkozik, majd a hallgatókhoz fordul. „Önök is úri emberek, én is az vagyok. A többit higgyék el nekem!” Megdöbbent kérdés a hallgatóságból: „Professzor Úr! Ezt a bizonyítást a vizsgán is elfogadja?” Válasz: „Amennyiben sem az önök, sem pedig az én státuszomban nem következik be változás, igen.”
Rendkívül szigorú főnök volt. Ha bármi probléma adódott a tanszéki laboratóriumokban, váratlanul mindig megjelent az „Öreg”, és intézkedett. Ha hívatott valakit, az illető csak frissen borotválva és nyakkendőben jelenhetett meg nála. Az új évfolyamok hallgatóit behívta a szobájába, kezet fogtak, néhány perces beszélgetésen ismerkedett meg minden hallgatóval. A beszélgetés közben néhány szót feljegyzett a hallgatók tanszéki személyi kartonjára. Ezek a feljegyzések érdekes emlékként maradtak meg a későbbi tanszéki kollégákról.
1949-ben a Villamosmérnöki Kar megalakulásakor szinte valamennyi kari tanszékre – mint a legjobb szakemberek – a Verebélÿ tanszék tanársegédei kerültek. A későbbi években belőlük lettek a Villamosmérnöki Kar neves professzorai.
A világ kérdéseiben általában határozottan jobboldali álláspontja volt. Mégis, az 1950-es években így érvelt közvetlen barátjának: „Nem tehetjük meg sem te, sem én, hogy ne dolgozzunk teljes erőnkkel az ország villamosításán, a városok, falvak és az ipar ellátásáért. Most kell cselekednünk!”
Verebélÿ László professzor egyéb kitüntetések mellett 1953-ban Kossuth-díjat kapott, majd a Műegyetemről 1957-ben kényszernyugdíjazták.
