03/06/2026
Búcsúzunk Jónás Zoltántól
Mély megrendüléssel és fájó szívvel búcsúzik Jónás Zoltántól az Eszterházy közössége – az egykori Eszterházy Károly Főiskola és a mai Eszterházy Károly Katolikus Egyetem –, Eger városa, valamint mindazok, akik ismerték, szerették és tisztelték őt: a kulturális élet meghatározó alakjától, az Eszterházy Károly Főiskola egykori kulturális programigazgatójától, a város, az intézmény, az irodalom, a színház, a rádió, a film és a televízió elkötelezett szolgálójától.
Jónás Zoltán neve összeforrt Eger szellemi, kulturális és médiatörténetével. Művelődésszervezőként, újságíróként, előadóművészként, rádiós és televíziós szerkesztőként, közösségépítő emberként olyan értékeket teremtett és őrzött meg, amelyek nemcsak egy-egy korszakhoz, hanem generációk emlékezetéhez is hozzátartoznak.
Különösen személyes és mély kapcsolat fűzte intézményünkhöz. Testnevelés szakon végzett az egri főiskolán, majd 2003 és 2013 között visszatért alma materébe: az Eszterházy Károly Főiskolán kulturális programigazgatóként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, az Eszterházy Károly Főiskola jogutódjaként, hálával és nagyrabecsüléssel mond köszönetet mindazért, amit Jónás Zoltán intézményünk kulturális életéért tett.
Kulturális programigazgatóként nem egyszerűen eseményeket szervezett, műsorokat készített vagy közösségeket támogatott: otthont adott gondolatoknak, tehetségeknek, kezdeményezéseknek. Figyelemmel és szeretettel segítette a főiskolai hallgatói egyesületeket, támogatta a fiatalok önszerveződő közösségeit, és olyan szellemi közeget épített, amelyben a hallgatók megszólalhattak, alkothattak, színpadra állhattak, táncolhattak, énekelhettek, verset mondhattak, kérdezhettek és közösséggé formálódhattak.
Különös szeretettel és tisztelettel őrizzük őt a Kortárs Hangon Nemzetközi Irodalmi Pályázat történetében is. A kezdeményezés az ő gondoskodó figyelmével, szervező erejével és irodalom iránti elkötelezettségével vált a fiatal alkotók találkozási pontjává, a magyar nyelv, az anyanyelvi kultúra és a kortárs irodalom ünnepévé. Számára a Kortárs Hangon küldetés volt: lehetőséget adni a fiataloknak, hogy hangot találjanak, megszólaljanak, és megtapasztalják az irodalom közösségteremtő erejét.
Jónás Zoltán neve elválaszthatatlan az egri Városi Televízió történetétől is. Ő volt az, aki megalapította Eger városi televízióját, és alapító főszerkesztőként olyan helyi médium létrejöttében vállalt úttörő szerepet, amely évtizedeken át adott képet, hangot és nyilvánosságot a város életének. Munkájával nemcsak televíziót indított, hanem közösségi emlékezetet is teremtett: megmutatta Egert az egrieknek, és segített abban, hogy a város történetei, arcai, eseményei megmaradjanak.
Nevéhez kötődik a Líceum Televízió számos emlékezetes műsora, köztük az Arról van szó..., amelyben beszélgetései, kérdései és jelenléte mindig a kultúra, a közélet és az emberi értékek iránti figyelmet közvetítették.
Portréi, beszélgetései és műsorai embereket, sorsokat, alkotói pályákat tettek láthatóvá. Előadóestjeinek, irodalmi műsorainak és versmondásainak gazdag sora tanúskodott arról, milyen mélyen hitt a kimondott szó erejében.
Az irodalom, a színház, a zene, a tánc és a mozgókép nyelvét egyaránt értette, és mindegyikben ugyanazt kereste: az emberi történetet, a közösség erejét és a megszólalás lehetőségét. Nehéz lenne hiánytalanul felsorolni mindazokat a kezdeményezéseket, közösségeket és ügyeket, amelyekhez köze volt, amelyeket elindított, támogatott vagy szeretettel kísért. Különösen közel állt hozzá a színház világa: részt vett a Szuszogó Színház megalapításában is, amely amatőr színházi társulatként az egyik szeretett „gyermeke” lett.
Külön emlékezünk a főiskolai néptáncegyüttesre, az Egres Néptáncegyüttesre is, amelynek támogatása ugyancsak szorosan kötődött hozzá. Munkájának, figyelmének és biztatásának köszönhetően megannyi fiatal hallgató táncolhatott Egerben, és vihette a főiskola, a város és a magyar néptánckultúra jó hírét hazai és nemzetközi színpadokra, Lengyelországtól Olaszországig.
Szeretettel és tisztelettel őrizzük őt a Szuszogó Színház, a Sotto Voce Quartett, a Slow Film Fesztivál, a filmes alkotótáborok, a tokaji írótáborok, a főiskolai hallgatói közösségek és számos más egyetemi, városi, kulturális kezdeményezés történetében is.
Előadóművészként a magyar irodalom elkötelezett közvetítője volt. Hangján keresztül versek, gondolatok, sorsok és vallomások keltek életre. A rádióban, a televízióban, a színpadon, a filmes és irodalmi közösségekben, valamint az egyetemi élet számos területén is ugyanaz a mély hit vezette: hogy a kultúra nem dísz, hanem megtartó erő; nem puszta program, hanem közösségteremtő szolgálat.
Most búcsúzik tőle az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem és jogelődje, az Eszterházy Károly Főiskola közössége, búcsúzik Eger városa, az irodalom, a színház, a rádió, a film és a televízió. Búcsúzik az egri Városi Televízió is, amelynek története nélküle nem kezdődhetett volna el. Búcsúznak azok a közösségek, amelyeket elindított, segített, kísért és szeretett; és mindazok, akik tanultak tőle, akiket megszólított, akiket bátorított, akiknek lehetőséget adott.
Most a Szuszogó nem szuszog.
A Sotto Voce hallgat.
Az Egres nem táncol.
A filmkockák is elcsendesednek.
És most egy időre a kortársak hangjai sem hallatszanak.
Mert vannak veszteségek, amelyek előtt nem elég egy pillanatra megállni. Most csendben maradunk, fejet hajtunk, és tisztelettel, szeretettel, hálával adózunk előtte.
Előadóestjeinek, irodalmi műsorainak gazdag sorában különös közelséggel fordult Kányádi Sándor költészete felé. Ezért is idézzük most búcsúként a Valaki jár a fák hegyén sorait:
„valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod”
Köszönünk mindent, Zoli bácsi.
Emlékedet szeretettel és nagyrabecsüléssel megőrizzük. 🖤
