A Neveléstudományi Doktori Iskola az intézmény történeti hagyományaira, több évtizedes tanárképzési gyakorlatára, valamint az annak során kikristályosodó szakmai-tudományos eredményekre alapozva elsősorban a pedagógusképzés és a pedagógusi munka sajátosságainak vizsgálatát állítja a neveléstudományos vizsgálat fókuszába. Ebből adódóan két, egymással funkcionálisan is szoros kapcsolatban álló képzé
si programja a pedagógusképzés és a pedagógusi szaktudás művelődés- és pedagógiatörténeti, továbbá aktuális kérdéseinek neveléselméleti és összehasonlító pedagógiai vizsgálatára vállalkozik. Képzésfilozófiánk kiindulási pontja az, hogy hallgatóink olyan kutatási témákat válasszanak, amelyek tudáshiányokat tárnak fel és oldanak meg, ugyanakkor eredményeik olyanok, amelyek be is épülnek a társadalmi praxisba, főként a nevelés és oktatás, a tanárképzés és a hazai és nemzetközi kommunikáció területén. A hagyományok tiszteletét nemzeti értékeink megőrzésében és ápolásában a doktori iskola Művelődés- és Pedagógiatörténeti Programja biztosítja. A jelöltek egyéni és társadalmi előrehaladását az igényes szaknyelvhasználat, terminológiai pontosság segíti a szaknyelvi kommunikációban, ami a szaktudományok és tantárgy-pedagógiák által fejlesztett, fegyelmezett tanári személyiség erénye. Az információs és tudás-alapú társadalom – mind a témavezetőkben, mind a jelöltekben – kiköveteli azt a magas feszültségű kreativitást, amely – hagyomány és egyéniség egymásra találásával – értékes és hasznos alkotásokat szül. A hagyomány és az egyén összekapcsolódásának lehetőségeit és súlyát, emelkedettségét és hatékonyságát a Doktori Iskola két (egy diakrón és egy szinkron szemléletű) programjával is hangsúlyozni kívánjuk. Célkitűzésünk továbbá az is, hogy doktori iskolánk jelöltjei a neveléstudomány művelésében olyan kutatási témákat válasszanak, amelyek a pedagógusképzéssel, véle és általa a pedagógiai tudás megújításával foglalkoznak, akár gyakorlati jellegű, de elméleti tudást is feltételező problémák megfogalmazása és megoldása érdekében. Meggyőződésünk, hogy a feltárt tudáshiányok kiküszöböléséhez inter- multi- és transzdiszciplináris szaktudás szükséges, amelynek elsajátítása, alkalmazása és tökéletesítése feltételezi a személyiség tudatos fejlesztését. Mindeközben tudomásul vesszük, hogy a technikai fejlődés, az iskoláztatás tömegessé válása, a fogyasztói társadalom és globalizáció nem kívánt hatásai következtében megváltozott tanári és tanulói minőségek elkerülhetetlen következménye egy pedagógiai paradigmaváltás, amely képes egy olyan segítő pedagógiát megteremteni, amely kompetencia-alapú és kritérium-orientált. Mindez nem jelenti azt, hogy az új paradigma képtelen lenne a korábbi pedagógiák értékeit megtartani, élmény-pedagógiává fokozni. Az új, segítő pedagógia ösztönzi a saját személyiségünkkel bánni tudás kompetenciájának kialakítását (önállóság, személyiség-fejlődés és egyéniséggé válás); a társadalmi szocializáció kompetenciáinak használatát (kommunikáció, együttélés, érdek-érvényesítés); nem különben a kognitív kompetencia fejlesztését, amely a gondolkodási és tanulási - és általuk tudást szerző - kompetenciák világába vezet. Az új pedagógiai kultúra megjelenésének, fejleszthetőségének záloga – többek között - a tantárgy-pedagógiák megújulása, kiteljesedése. Az EKF Neveléstudományi Doktori Iskolája feladatának tekinti, hogy a fenti kompetenciák fejleszthetőségét megkülönböztetett figyelemmel vizsgálja a pedagógusképzés terén általában; a nyelvpedagógiák, valamint a természetes és mesterséges környezetekkel foglalkozó pedagógiák esetében pedig kiemelten. Doktori iskolánk kísérletet tesz arra, hogy jelöltjeit ne csak a felsőoktatási intézményekből fogadja, hanem lehetőséget biztosítson a magyarországi és határon túli tanárság minden arra érdemes képviselőjének, aki önfejlődésében szakmai kiteljesedését, szakmai egyéniséggé válását doktori iskolánk elvégzésében, tudományos fokozat megszerzésében látja. A tanári pályák jelen presztízs-veszteségeihez jelentősen hozzájárul a tanárok napi rutinba süppedése; a szellemi kitörés, feltörekvés, tudományos karrier-építés lehetőségének hiánya. Iskolánk tehát lehetőséget kíván biztosítani a tanári, vagy ahhoz kapcsolódó pályákon működő olyan igényes, pedagógus értelmiségieknek, akik a doktori fokozat megszerzését kreatív képességeik és egyben szakmai előrehaladásuk, életpályájuk természetes elemének tekintik. Célunk és feladatunk, hogy a kiválók kiválasztását szélesebb alapokra helyezzük.