http://www.regeszet.btk.pte.hu/ A pécsi régészeti képzés története
(http://www.regeszet.btk.pte.hu/a_pecsi_regeszeti_kepzes_tortenete)
A régészet pécsi műhelye a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának 1982-ben való megalapításának köszönheti létét. A történelem is azon szakok közé tartozott, amelyek egyetemi szintű oktatása nyomban megindult. Ennek köszönhetően az ókor és azon belül a
z általános régészeti ismeretek is hangsúlyosan kerültek be a tantervbe. A Történelem Tanszék megszervezője és hosszú időn keresztüli vezetője Polányi Imre nagy súlyt helyezett a régészet integrálására, így az ókori tárgyak akkori oktatóinak, Tóth Istvánnak és Visy Zsoltnak azt az igényét, amely a történelemnek a források jellegétől független, egységes és azonos szemléletére irányult, nemcsak elfogadta, hanem maga is szorgalmazta. Így történt, hogy a magyar egyetemeken egyedülálló módon a történelem szakos hallgatók az ókori tárgyak között régészeti tárgyakat is hallgatnak, valamint foglalkozniuk kell a Kárpát-medence ős- és ókori történetével, továbbá a régészeti források jobb megismerése érdekében két hetes ásatási gyakorlat is be volt építve szakmai gyakorlataik sorába. 1987-ben indultak meg a tanszék Paks-dunakömlődi (Lussonium) ásatásai, amelyek azóta is folyamatosan helyet és lehetőséget adnak a hallgatóknak a gyakorlat teljesítésére. Az ásatáson az első években rendszeresen részt vett a már sajnos időközben elhunyt Tóth István, majd pedig Vilmos László és Kiss Magdolna. Az első ásatási idény a régészeti specializációs oktatás megindulásának is nagy lendületet adott, hiszen 1987 őszén indult meg az egyetem és a kar hozzájárulásával a diplomabejegyzéssel járó régészeti képzés a JPTE Történettudományi Intézet Ókortörténeti és Régészeti Szemináriuma keretein belül. A specializációs régészeti képzés ugyan minden fontosabb régészeti korszakra kiterjedt, a hangsúly mégis a római provinciális régészet oktatására helyeződött. A képesítési követelményeket a specializáció oktatói állították össze. Ezek eleinte három éven keresztül heti hat órában voltak megállapítva, a kari struktúra megváltoztatása és a kreditrendszer bevezetését követően azonban összesen 60 kreditpontot kellett összegyűjteni (ebben az időben bármely szak major változata 120, minor változata 90 tanegységgel volt teljesíthető). A specializáció egy szigorlatot, szakdolgozatot és államvizsgát írt elő. Az oktatói bázist elsősorban a PTE 1989-ben megalapított Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének tanárai látták és látják el, rajtuk kívül azonban rendre tanítanak más neves szakemberek is. Tóth István mindvégig részt vett a specializációs képzésben a társadalom- és a vallástörténeti tárgyak oktatásával. Később Kiss Magdolna is bekapcsolódott az oktatásba. Bár a specializáció a római korra irányult, a többi régészeti korszak is megfelelő bemutatására és tárgyalására is sor került. Az őskori kurzusokat Fekete Mária és Makkay János, a késő népvándorláskori és középkori kurzusokat Mesterházy Károly, a szarmata és germán kurzusokat pedig Vaday Andrea tartotta. A kiegészítő és segédtudományi tárgyak oktatásában részt vett Vörös István és Kőrösi Andrea (történeti állattan), Gyulai Ferenc és Stirling János (történeti növénytan), Éry Kinga és Merczi Mónika (történeti embertan), Filep Antal (néprajz), Pozsárkó Csaba (művészettörténet), Torbágyi Melinda (numizmatika), Tóth Mária (archeometria). Visy Zsolt 1998-2000 közötti távollétében Vaday Andrea irányította a specializációs képzést. Régészeti terepgyakorlatot eleinte csak a tanszék rendszeres lussoniumi ásatása nyújtott, amelyhez azonban később a babarci római villa feltárása társult. Az ásatás megfelelő terepgyakorlatot biztosít; a hallgatók és a frissen diplomázott kollégák részt vesznek az ásatás irányításában, régészeti munkájában, az egyetem által biztosított átmeneti raktárban és munkaszobákban pedig sor kerül a leletek feldolgozására, leltározására. A hallgatók kellő tanulás és gyakorlat után nemcsak ezt, hanem a leletek tudományos feldolgozását is elvégzik. A tanszék által vállalt régészeti feltárások újabb és újabb lehetőséget biztosítanak a hallgatók számára a gyakorlati ismeretek elsajátítására. Ilyenek voltak az autópálya-építkezésnél vállalt megelőző feltárások, de ilyen volt a Pécs ókeresztény temetőjében végzett ásatás is, amelynek vezetésére Visy Zsolt kapott felkérést. A szakmai gyakorlat megszerzésének ez csupán az egyik módja és lehetősége. A hallgatók rendszeresen vesznek részt más hazai és külföldi ásatásokon, egy hónapos múzeumi gyakorlatukat az eddigiek során a pécsi, valamint az országos és egyéb vidéki múzeumokban töltik. Külföldi kapcsolatok is segítik a régészeti tevékenységet és így az oktatást is. 2009-től kezdődően nyári törökországi ásatásokon vehetnek részt a hallgatók. A kolozsvári egyetemmel kötött kari szintű együttműködés eddig egyik legerőteljesebben kibontakozó fejezete a régészeti, amely eddig kölcsönös előadásokat és a hallgatók számára kölcsönösen biztosított ásatási lehetőséget jelentett, 1998 őszén pedig egy teljes szemeszteren át oktatták a Kárpát-medence ókori régészetét a JPTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének tanárai. Visy Zsolt: Pannonia régészete és története; Vaday Andrea: a germánok és a népvándorláskor régészete; Paszternák István: a honfoglaláskor és a középkor régészete (utóbbi kutató alkalmi előadásokkal vett részt a pécsi specializációs régészeti képzésben). Több éves munkakapcsolat jött létre a passaui egyetem Archäologie der Römischen Provinzen tanszékével és az atlantai Emory Egyetem Ókortörténeti tanszékével. Az első terepbejárásokra 1988 őszén, majd a villa-lelőhely kiválasztása után 1989-1991 között került sor a célzott terepbejárásokra, geofizikai mérésekre és talajelemzésre a babarci villa területén, majd 1996-1998-ban terepmunkák és ásatás is zajlott. A babarci villa kutatásának lezárásaként megjelent monográfiában elsősorban a specializációs képzésben részesült fiatal kollégák végezték el az ásatási eredmények és a leletek feldolgozását.
2004-ben hosszú várakozás után megindulhatott az ötéves régészképzés a Pécsi Tudományegyetemen. Az első évi általános képzést követően a második tanévtől kezdve a hallgatók három irányban specializálódhattak: őskor, római kor és népvándorlás- és középkor. Ez utóbbiban további specializálódással megvan a lehetőség a hangsúlyeltolásra az egyik vagy másik korszak javára.
2006-ban az egyetemi reformot követően Pécsett is megindult a három éves történelem-régészet szakirány BA-képzés a hallgatók számára, amelyet a két éves MA-képzéssel lehet teljessé tenni. Mind az alapképzés, mind pedig a szakképzés képesítési követelményeinek az előzetes egyeztetésére sor került a három, korábban már régészet szakkal bíró egyetem (ELTE, SZTE, PTE) tanszékei és oktatói között, ezzel is biztosítandó az egységes és színvonalas hazai régészeti képzést. A tanszéken 2010-ben indult meg az MA-képzés Római provinciák régészete és a Kora keresztény régészet szakirányokon. A Pécsett végzett régészek nagyobb hányada múzeumokban, tudományos intézetekben, illetve megbízással vagy vállalkozás keretein belül dolgozik régész-muzeológusként. 2001-ben megalakult a Interdiszciplináris Történettudományi Doktori Iskola a Pécsi Tudományegyetemen, és azon belül az Ókortörténeti Doktori Program, ahol mind ókortörténeti, mind a korszakon belüli régészeti témákkal lehet PhD-tanulmányokat folytatni.
