A polgári leány- és fiúiskolák számára 1873-tól képeztek tanárokat Budapesten az akkori tanítónő- és tanítóképző intézetekben. A kezdetben kétéves képzés ideje és színvonala fokozatosan nőtt, így 1918-ban már főiskolai rangot kaptak a tanárképzők.
1928-ban került városunkba, Szegedre a tanárképzés Klebelsberg Kuno kultuszminiszter reformjainak köszönhetően. E reformok keretében egységesítette a p
olgári iskolai tanárképzést, képzési idejét 4 évre emelte, s összekapcsolta az egyetemi képzéssel. A gyakorlati képzés céljára gyakorló polgári iskolát hozott létre. Ezek az események szervesen illeszkedtek abba a nagyszabású kultúrpolitikai koncepcióba, amelynek köszönhetően a 20-as években Szeged diákvárossá s a régió szellemi központjává vált.
1948-ban a polgári iskolák megszűnésével a polgári iskolai tanárképzés is befejeződött s az intézmény pedagógiai főiskolává vált. A korszakra jellemző oktatáspolitikai törekvéseknek megfelelően a negyvenes és az ötvenes években többször módosították a tanárképzést, végül 1964-re alakult ki az a négyéves, kétszakos képzés, amely egészen a közelmúltig folyt a karon. Az intézmény 1973-ban, Juhász Gyula centenáriuma alkalmából vette fel a szegedi költő nevét.
