29/09/2026
Köszöntjük hallgatóinkat a 2026-2027-es egyetemi évben, sok sikert és élményekben gazdag egyetemi éveket kívánunk!
Az új egyetemi évben a BBTE székelyudvarhelyi tagozatán közel száz elsőéves hallgató, és közel negyven mesterszakos hallgató kezdi tanulmányait.
A megnyitó ünnepséget Dósa Zoltán, a kihelyezett tagozat igazgatója nyitotta meg:
Tisztelt Vendégeink, tisztelt Alpolgármester úr, tisztelt Tanfelügyelő asszony, tisztelt Igazgató hölgyek, kedves kollégák, kedves diákok!
"Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok embernek kedvenc évszaka a nyár. Ebben egyhúron pendülnek a tanárok és diákok, annak ellenére, hogy a többi évszakban élvezettel kínozzák egymást, és feltűnően sokat érdeklődnek egymásról. A nyár viszont szépen lecsengett, és itt vannak a kellemes őszi napok, melyek természetüknél fogva felkészülésre serkentik az embert, gyűjtögetésre, a munka gyümölcsének betakarítására, tartalékolásra. Nem tudom pontosan, mi az oka, hogy miért lett szeptember-október az iskolakezdés időszaka, de a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy ilyenkor szabadultak fel a munka alól a mezőgazdaságban érdekelt családok gyerekei, ilyenkor lett idejük arra, hogy tanuljanak. Érdekes, hogy az intézményekben miként él tovább egy olyan társadalmi időrend, aminek a gazdasági alapjai gyakorlatilag végérvényesen eltűntek. Ha ma kellene kitalálnunk az iskolát, nagyon valószínű, hogy nem ilyen időrendi beosztásban gondolkodnánk. Sokkal észszerűbb lenne a koratavasz, például.
Érdekes lehet továbbvinni ezt a fonalat, hogy mi lenne, amit tanítanánk, ha ma kellene kitalálni az iskolát, és mi lenne az, ami az örökségből biztosan kimaradna. Nyilvánvalóan van egy sor olyan tudásunk, amire egyre kevésbé van szükségünk, és vannak olyanok, amelyekre égetően szükségünk lenne, de egyelőre nem tanítjuk, mitöbb, egyelőre mi, egyetemi oktatók sem értjük, és nem is tudjuk jól. Ettől függetlenül, azt gondolom, hogy mindenfajta tanulásnak van egy áttételes haszna, ha nem is tartalmában, de folyamatában: újra és újra meggyőz minket embereket arról, hogy imádunk tanulni. A tanulásra való képességünk pontosan olyan biológiai örökségünk, mint a törődés, a gondoskodás, a szeretet, a versengés vagy a kooperáció képessége.
Nos, a korábbi kérdésem kemény magjára harapva, vannak azonban biztos fogódzók abban, hogy mi az, amitől biztosan nem válhatnánk meg, ha most találnánk ki az iskolát. Ennek egyik kőbevésett eleme, hogy mesterek és tanítványok találkoznak tudáselsajátítás céljából. A mester nem valami sziklaszilárd tudás birtokosa, nem próféta, és talán nem is annyira bölcs, mint amilyennek látni szeretné magát. A tanítvány nem másológép, nem csupán befogadó, hanem vitapartner, mitöbb, sokszor a szorgos formálója ennek a viszonynak, szerepcserékkel, problémaérzékenységgel és kíváncsi kérdésekkel. Az egyetem úgy is működhet jól, ha nem egészen világos, ki tanít kit.
Kedves elsőéves hallgatóink, szeretném, ha egy ilyen szentélybe lépnének be az új egyetemi tanév megnyitásával. Legyen a szerény, frissen meszelt lakásunk a tudomány fellegvára, ahol a gyermekek feltétel nélküli szeretete a belépő (ezt, sajnos, nem tudjuk tanítani, mert nem tanítható), és mi tapasztaltabb, jártasabb mesterek megpróbáljuk arra sarkalni Önöket, hogy a tudás és szeretet megosztása a legtökéletesebb felszereltség a sokarcú világ megértésére és kezelésére. Én azt mondom, végre, újra belakjuk az egyetemet, végre, újra kulcsokat kéregetünk és próbálgatunk, végre, újra rá kell pillantani az okosórára, hogy mennyi van még hátra a kurzusból, és végre megint a tudományé a főszerep. Könnyű beilleszkedést, izgalmas élményeket és megélt hasznosságot kívánok mindenkinek. Kollégáimnak és mindenkinek, aki segít bennünket abban, hogy többet és helyesebben tudjunk a világról, sok erőt, türelmet és kitartást!
Az egyetemi évet ezennel megnyitom."
