14/09/2026
Az „ősi” gyepterületek tönkretétele vissza nem fordítható természetvédelmi károkat okoz, olyan értékvesztést, amit a hosszú-távú, akár évszázados időléptékű természetes (spontán) regeneráció, de még az aktív restauráció sem képes visszaállítani. Az ősgyepekben speciális igényű (alacsony víz- és tápanyag-igényű), jellemzően erőforrás-takarékos növényfajok élnek együtt és alkotnak egy stabil közösséget. A gyepek beszántása és néhány tíz vagy száz évig tartó mezőgazdasági művelése azonban maga után vonja, hogy a művelés esetleges felhagyása után valószínűleg már soha nem áll vissza az eredeti, de még az eredetihez hasonló állapot sem. A spontán módon, másodlagosan kialakuló gyepközösségek tagjaira a nagyobb erőforrás-igény jellemző, ezeket tehát lényegesen más funkciós tulajdonságok jellemzik, pl. magasabb termet, a levél szintjén pedig magasabb nitrogén és alacsonyabb szárazanyag tartalom, illetve nagyobb fajlagos levélfelület. Ez igaz akkor is, ha a spontán regenerálódásra több mint 100 évet várunk. A másodlagos gyepekre jellemző nagyobb erőforrás-igényű fajok pedig nemcsak egy egészen más összetételű, de másként is működő növényközösséget alakítanak ki, ahol sokkal gyorsabb a tápanyagok körforgása. Ezt a nagyon fontos figyelmeztető eredményt globálisan, számos szukcesszió-kutató adatsoraiból mutatták ki a cikk szerzői. Romániából, az Erdélyi Mezőségen több évig zajló szukcesszió-kutatások adatai is alátámasztották a vizsgálat fő üzenetét. Vigyázzunk ősgyepjeinkre!
https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.2533967123
